babakonyha

Úgy dönöttem, hogy máshol folytatom a babakonyha irását. Az eddigi recepteket is átmentettem, és mostantól itt lesznek a továbbiak:

agianyu.blogspot.com/

http://agianyu.blogspot.com/

A teljes kiőrlésű lisztek közül a tönköly a kedvencem. Valahogy az íze, az illata más, mint a többi liszteké, és nem lesz olyan fűrészporos a belőle készült tészta- vagy kenyérféle. Kíváncsi voltam, hogy pogácsánál hogyan válik be. Az alaprecept a hagyományos túrós pogácsáé, ami egyforma arányban tartalmaz lisztet, túrót és vajat vagy margarint. Most gomolyatúrót használtam, amit kedvenc tejesasszonyomtól szereztem be a hétvégi piacon. A pogi nagyon finom puha és omlós lett, és a tönkölyös íz és illat igazán jól harmonizált a túróval. Másnapra sem száradt ki, már az a néhány darab, ami maradt belőle.

Hozzávalók (1 nagy tepsihez):

25 dkg gomolyatúró

25 dkg margarin (vagy vaj)

15 dkg tönkölyliszt

10 dkg finomliszt

1 evőkanál burgonyapürépor

2 kiskanál sütőpor

1 kiskanál só

Tetejére:

1 tojás

Egy tálban összekevertem a liszteket és a sütőport, a sót és a burgonyapüréport, aztán a robotgép gyúróspiráljával morzsásra kevertem a margarinnal. Végül hozzátettem a túrót és összegyúrtam egy golyóba az egészet. Egy órát pihent a hűtőben letakarva.

A sütőt előmelegítettem 190 °C-ra.

Lisztezett deszkán kinyújtottam a tésztát jó vékonyra, majd háromszor egymásután félbehajtottam. Ismét kinyújtottam és ismét hajtogattam. Végül ujjnyi vastagra nyújtottam és kiszaggattam. Tepsire rakosgattam a pogikat kis távolságra egymástól, a tetejüket megkentem felvert tojással, és kb. 15 percig sütöttem.

Nemrég fedeztem fel a durumliszttel készült woktésztát, amit mint a legtöbb ázsiai tésztafajtát akár főzés nélkül, forró vízbe áztatva is el lehet készíteni. Legtöbb kínai alapkajához ugyanúgy illik, mint a rizs, sőt szerintem gyakran sokkal jobban.

Ez a zöldséges tészta most épp zsenge cukkiniből és újrépából készült, de további variációk várhatók hamarosan.

8 hónapos kortól a babának a zöldségekből lehet egy keveset külön megpárolni, zöldfüszerekkel, fokhagymával izesiteni. 1 éveseknek ezt a zöldségszószt lehet a tésztára is tenni.

Hozzávalók (2 főre):

12,5 dkg woktészta (fél csomag)

3 evőkanál szezámolaj (vagy más étolaj)

1 nagyobb szál új sárgarépa

1 közepes cukkini

1 szál szárzeller

5-6 db szárított fafülgomba

6-8 kínaikel- vagy kelkáposztalevél

1 kis fej hagyma

2-3 gerezd fokhagyma

½ mokkáskanál gyömbérpor

3 evőkanál sötét szójaszósz

1 evőkanál worchester szósz

só

bors

A gombát beáztattam egy kevés langyos vízbe. Amikor már szépen kiázott, két vagy három darabba vágtam őket.

A sárgarépát vékonyan felszeleteltem, a cukkinit meghámoztam, de csak mert én így jobban szeretem, és vékony hasábokra vágtam. A káposztaleveleket kisebb darabokra tépkedtem.A zellert vékonyan felszeleteltem.

A hagymát nagyon apróra vágtam.

Két evőkanál szezámolajon, fedő alatt kicsit megpároltam a hagymát. Rádobtam a sárgarépakarikákat, majd két-három perccel később a cukkinit, a káposztát, a zellert és a lecsepegtetett gombát is. A zöldségekre locsoltam 3 evőkanál szójaszószt, a worchester szószt, és rászórtam a gyömbért. Néhány percig fedő alatt pároltam az ételt, amíg a zöldségek még éppen roppanósra és nem túl puhára főttek. Ekkor fokhagymapréssel rányomtam a fokhagymát, még egy fél percig kevergetve pirítottam aztán az egészet kiszedtem egy tálba. A wokot visszatettem a tűzre, öntöttem bele egy evőkanálnyi szezámolajat, rászórtam a tésztát és kevergetve kicsit átmelegítettem. Felöntöttem kb. 1 dl vízzel, picit megsóztam, lefedtem. Amikor a víz felforrt, még egy percig pároltam a fedő alatt, majd megkevertem, újra lefedtem és elzártam a lángot. Megvártam, míg a tészta magába szívja a vizet és megpuhul, majd visszatettem a wokba a zöldségeket is és az egészet összekevertem. Legvégül szórtam rá egy kevés friss bazsalikomot és frissen őrölt borsot.

Amikor egyszer kölesfelfújtról beszéltem egy madártartó embernek, igen erőteljesen felröhögött és nagyon csodálkozott, ugyanis ő addig azt hitte, hogy a köles az kizárólag madáreleség.

Szerencsére én már évekkel ezelőtt felfedeztem ezt a nagyszerű gabonafélét, és azóta is készítem rendszeresen kásának, felfújtnak, köretnek sósan és édesen is. A köles egyébként a legősibb ember által fogyasztott gabonaféle, nem is olyan régen még alapvető élelmiszernek számított a legtöbb háztartásban, csak a búza termesztésének nagyarányú elterjedésével szorult ki onnan. Sajnos. Érdemes újra felfedezni.

Az édes kölesfelfújtat én a rizsfelfújttal megegyező módon készitem, ugyanúgy mehet bele mazsola vagy más aszalvány, a tetejére pedig lekvár, gyümölcs- vagy, csokiöntet, ki mivel szereti.

Babáknak 1 éves kortól adható.

Hozzávalók:

2 dl köles

6 dl tej

3 púpos evőkanál cukor

1 csomag vaníliás cukor

1/2 dl tejszin

2 tojás

A kölest megmostam és feltettem főni a tejjel. 20 percig takaréklángon főztem, majd hagytam még 15 percig a fedő alatt puhulni, majd néha megkevergetve kihűtöttem.

Előkészítettem egy 20 cm-es kapcsos tortaformát, kivajaztam és beliszteztem.

A tojásokat szétválasztottam, a fehérjékből kemény habot vertem egy pici citromlével. A sárgákat habosra kevertem a cukorral és a vaníliás cukorral, majd bele kevertem a tejszínt.

A cukros tojássárgájába belekevertem a kölest, majd óvatosan beleforgattam a fehérjét. A masszát a formába simítottam és az előmelegített sütőben 25-30 percig sütöttem.

Teljes kiőrlésű lisztből eddig csak kenyeret és palacsintát sütöttem, de mostanában folyamatban lévő reformkísérleteim hatására úgy döntöttem a sütemények terén is újítok. Egy egyébként jól bevált meggyes kevert tésztás süti receptje lett az első áldozat. A liszthez kevertem egy evőkanálnyi burgonyapüré port, abból kiindulva, hogy a teljes kiőrlésű kenyértésztákat ez jól szokta lazítani, gondoltam itt is segíteni fog. Hogy ennek volt-e köszönhető-e vagy sem, azt nem tudom, de az eredmény engem is meglepett. A tészta egyáltalán nem lett nehéz, szépen feljött és másnap is puha volt, nem száradt ki.

Máris kutatok további reformálható receptek után...

Mandula nélkül 12 hónapos kortól babáknak is finom és egészséges uzsonnasüti.

Hozzávalók:

20 dkg margarin

4 tojás

20 dkg (barna nád)cukor

1 vaníliás cukor

25 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt

1 evőkanál burgonyapüré por

1 csomag sütőpor

½ dl tej

80 dkg meggy

1 csomag vaníliás cukor

1 marék szeletelt mandula

Előkészítettem egy 22X30 cm-es tepsit, kivajaztam és beszórtam tönkölyliszttel.

A sütőt 190 °C-ra előmelegítettem.

A lisztbe beleszórtam a sütőport és burgonyapüré port és jól átkevertem.

A tojásfehérjékből egy pici citromlével kemény habot vertem.

A margarint habosra kevertem, majd hozzáadtam a tojássárgákat egyenként, mindegyikkel egy fél percig keverve. A cukorral és a vaníliás cukorral folytattam a sort. Végül beleszórtam a lisztet és még egy fél dl tejjel lazítottam a tésztát.

A masszát a tepsibe simítottam és kiraktam a meggyel, amire ráhintettem egy csomag vaníliás cukrot, majd a süti tetejét megszórtam a mandulaforgáccsal.

Az előmelegített sütőbe toltam és 30 percig sütöttem, de 10 perc után kicsit lejjebb vettem a tűzerőt.

Az utóbbi időben gyakran megcsapdos a reform szele. Na nem a médiából elzárhatatlanul ömlő okosságok hatottak meg, az én reformtörekvéseim kizárólag 100 %-osan politikamentes konyhámra korlátozódnak. Ez annyit jelent, hogy mostanság egy sor ételben a hagyományos hozzávalók közül, amit lehet, lecserélek valami egészségesebb verzióra. Elsők a sorban természetesen az őrölt gabona félék, hiszen ezeket a legkönnyebb kiváltani. Fehér lizt helyett egyre többször kerül teljes kiőrlésű tönkölyliszt a nokedlibe, rántásba, kenyérfélébe. Fehér rizs helyett mostanában legtöbbször a barna rizst választom, amivel igazán nincs több macera, csak a türelem kérdése, mert hogy háromszor annyi ideig tart megfőzni.
Ennek a reformhullámnak esett áldozatul a levesbe főzött húsgombócom. Ez tulajdonképpen egy (reform)kísérlet volt, a fehér rizst akartam lecserélni valami egészségesebb rokonára. A gondolatot tett követte, és máris nyúltam a barnarizsért, de akkor megláttam mellette az árpagyöngyöt. A kezem ide oda ingott a barnarizses és az árpás doboz között, mig végtére is az utóbbi mellett döntöttem. És jó döntést hoztam, a gersli jól megduzzadt és finom omlósra lazította a húsgolyót. Nem hullott ki belőle, mint az sokszor történt az apró szemű rizzsel. A zsenge karalábéval és sárgarépával nagyon finom könnyű, ám mégis tartalmas tavaszi leves kerekedett belőle.

Babáknak a húsgombóc, a sárgarépa és a zeller turmixolva vagy villával összetörve már akár 8 hónapos kortól adható. Karalábé inkább kicsit később. Ilyenkor a sóval bánjunk csinján, a baba adagjának kivétele után sózzuk saját izlésünk szerint.

 Hozzávalók (4 személyre):

1 nagyobb fej karalábé

3 szál sárgarépa

1 szál petrezselyem gyökér levelével együtt

1 kis fej hagyma

1 negyed zellergumó

só

bors

2 evőkanál (olíva)olaj

A húsgombóchoz:

15 dkg darált pulykahús

fél dl árpagyöngy

1 evőkanál üvegesre párolt hagyma

kb. fél tojás felverve

só

bors

1 evőkanál szárított vagy friss petrezselyemzöld

A zöldségeket megtisztítottam, hasábokra vágtam, a petrezselyemzöldet a gyökér egy darabján rajtahagytam, a hagymát megpucoltam. Egy 3 literes fazékban felmelegítettem az olajat, rádobtam a zöldégeket és kevergetve átmelegítettem, pároltam néhány percig. Ettől a zöldségek színe szebb lesz és az íze is jobban érvényesül. Felöntöttem vízzel úgy a fazék háromnegyedéig, megsóztam, kevés frissen tört borsot is szórtam rá. Beletettem a petrezselyemzöldet is és lefedve forrásig melegítettem.

Közben elkészítettem a húsgombócot. A hozzávalókból masszát kevertem, csak annyi tojással, hogy jól formázható legyen. Kis gombócokat görgettem belőle, és a forró levesbe tettem őket. Amikor újra felforrt, takarékra állítottam a lángot és kb. 30 percig főztem a levest, amíg a zöldségek megpuhultak és az árpa is megfőtt. Végül friss vagy szárított petrezselyemmel szórtam meg.

Éljen a krumpli! Ennél sokoldalúbb növény nem hiszem, hogy létezik, ennek megfelelően, gondolom Cukroskata tonnaszámra kapta a pályaműveket erre a vkf xxv. fordulóra.

A téma azért is szívemhez szóló, mert éppen az újkrumpliszezon kellős közepén járunk, aminek köszönhetően nálunk ilyentájt érezhetően megnő a krumpli előfordulásának gyakorisága. Amikor egyszer egy lagziban zöldséges rétest ettem, megfogadtam, hogy mélyebben beleásom magam a sós rétesek tudományába. Ennek a fogadalomnak tettem most ismét eleget ezzel a krumplis rétessel. A klasszikus receptekben héjában főtt, reszelt krumplit használnak, de én most ehelyett frissen sülve-párolt újkrumpliból készítettem a tölteléket. Még melegen ettük csirkesült mellé köretként, de zöldfűszeres tejföllel nyakonöntve önmagában is egy finom vacsora.

Hozzávalók (két rúdhoz):

1 csomag réteslap (6 lapos)

½ kg újkrumpli

só

bors

csipetnyi örölt rozmaring

1 fej hagyma

5-6 evőkanál (oliva) olaj

2 tojás

1 dl tejföl

késhegynyi reszelt szerecsendió

3 evőkanál búzacsíra

Az újkrumplinak csak a vékony külső héjját dörzsöltem le. Megmostam és vastagabb szeletekre vágtam. A hagymát megtisztítottam és felaprítottam.

Egy teflon serpenyőben három evőkanál olívaolajon megpirítottam a hagymát, rátettem a krumplit, sóval, borssal, csipetnyi örölt rozmaringgal ízesítettem. Fedő alatt néha megkevergetve puhára pároltam, majd még forrón egy villával nagyjából áttörtem. Hagytam hűlni.

A tojásokat felvertem, belekevertem a tejfölt és hozzáadtam egy csipet sót és a szerecsendiót. A tojásos tejfölös masszát összekevertem a nagyjából kihűlt krumplival, majd még adtam hozzá három evőkanálnyi búzacsírát, amitől jobban formázhatóvá vált.

Három réteslapot egymásra fektettem egy nedves konyharuhán és vékonyan lekentem olajjal. A töltelék felét az egyik végére halmoztam és a konyharuha segítségével aránylag szorosan feltekertem. A másik három lappal és a maradék töltelékkel megismételtem az előbbieket. Tepsire fektettem a két rudat, a tetejükre is kentem egy kevés olajat, majd előmelegített forró (190 °C-os) sütőben sütöttem úgy 20 percig.

A cukkini eléggé ritka vendég a konyhámban, valahogy nem lopta be magát a szívünkbe még ezidáig. Szerintem nincs különösebben érdekes íze, és ha kicsit is túlfő, akkor olyan fonnyadtan puha lesz a húsa, viszont a héja még kemény marad. Azért néhanapján elcsábulok, és újabb esélyt adok ennek az igazságtalanul mellőzött zőldségnek. Ez a mostani próbálkozás elég jól sikerült, azt hiszem mégiscsak lesz ebből tartós barátság, már csak azért is, mert rosszevő 14 hónaposom két marékkal tömte magába a kis cukkini falatokat. Legközelebb három adagot kell készítenem.

Babáknak a cukkini már nagyon korán, akár 7 hónapos kortól adható. A baba adagját ne sózzuk és borsozzuk, zöldfűszereket viszont nyugodtan lehet használni.

Hozzávalók (2 főre):

1 nagy vagy 2 kicsi cukkini

3 evőkanál olívaolaj

1-1 kávéskanálnyi száritott (vagy evőkanálnyi friss) bazsalikom és petrezselyem

só

bors

1 gerezd fokhagyma

A cukkinit meghámoztam, mert a héját nem nagyon szeretem, és apró hasábokra vágtam.

Az olívaolajat egy serpenyőben felmelegítettem, beleszórtam a zöldfűszereket, rádobtam a cukkinit és kevergetve pirítottam, majd takarék lángon még egy néhány percig pároltam fedő alatt. Amikor már kezdett olyan átlátszó lenni, de még nem volt teljesen puha, megsóztam, rányomtam egy gerezd fokhagymát, még egy utolsót kavartam rajta. Tányérra halmoztam és megszórtam egy kevés frissen őrölt borssal.

Minap egy nőrokonom mesélte, hogy a szomszédasszonyától kapott friss, zöld vagy új fokhagymával milyen finom sültet készített. Persze az én szakácsagyamat meg mindig beindítják az ilyen sztorik, ezt is jól elraktároztam a fontos emlékeznivalók közé. Aztán legutóbbi piaci beszerzőkörutamon én is ráleltem erre a kincsre. Ez a fokhagyma friss tavaszi változata, a gerezdek még csak alkulóban vannak benne, a szára pedig szép zöld. Na, vettem is egy néhányat, és utolsó pillanatban még azt is megakadályoztam, hogy a kedves kofa lecsavarja a zöldjét. Merthogy azt is megtudtam a fent említett rokontól, hogy azt is fel lehet használni, nem kell levágni róla. Nagy örömmel vittem haza a szerzeményt, és már alig vártam, hogy kipróbálhassam.

Csirkesütés volt aktuális éppen, amit én általában rozmaringgal meg egy kis száraz fehérborral szoktam elkövetni, most viszont kiegészítettem a szép zöld fokhagyma szerzeményeimmel. Szárastól négyfelé vágtam őket és szépen sorban a sütőtál aljára fektettem a hagymákat. Erre jöttek a sóval, borssal bedörzsölt combok és mellek, majd egy kis szárított kakukkfű a tetejére és egy kis bor alá. Már mehetett is a sütőbe. A sülés közben a terjengő csodás illatok hamarosan beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, a végeredmény tökéletes csirkesült lett, aminek nagyon jót tett a friss tavaszi „kanapé” a tál alján. A combok alatt megbújó fokhagyma negyedekből olyan szájban olvadó, krémes, leírhatatlanul finom falat kerekedett, hogy attól minden fokhagyma kedvelő ember táncot járt volna örömében.

Ezt a sütit már sokszor sütöttem. Nagyon mutatós és finom. Egy könyvtárból hazacipelt jó nagy süteményeskönyből másoltam ki a receptet még régebben, sajnos a könyv pontos adatai már a feledésbe merültek. Ha újra rábukkanok, pótolni fogom a hiányosságot. Az eredeti receptben egyébként nem meggyel készül, hanem ha jól emlékszem ribizlizselével, amiből egy csíkot kellene a két réteg közé applikálni. Én mindig meggyel vagy szederrel készítem, így is nagyon finom. Jó sok meggyet elbír, akár másfél üvegnyi meggybefőtt is mehet bele. Bár a sárga tészta sütés előtt kevésnek tűnik a sok meggy mellett, de jól feljön és elbírja. Sajnos nálam most csak egy kisebb üveg befőtt volt itthon, ami kicsit kevés lett bele, azért így is elfogyott. Hamarosan érik a meggy, remélem lesz alkalmam kipróbálni friss meggyel is.

Hozzávalók egy gyűrűformához:

12 dkg vaj / margarin

3 tojássárgája

9 dkg cukor

1 csomag vanilincukor

20 dkg liszt

1 teáskanál sütőpor

csipet só

1,2 dl tej

1-1,5 üveg lecsepegtetett magozott meggybefőtt vagy kb. 1 kg friss meggy

Tetejére:

3 tojásfehérje

6 dkg cukor

10 dkg kókuszreszelék

1 kávéskanál mandula aroma (el is maradhat)

A vajat megolvasztom és hagyom hűlni.

A sütőt 170 °C-ra előmelegítem. A gyűrűformát kivajazom és beszórom liszttel.

A tojássárgáját összekeverem a cukorral. Elegendő csak kézi habverőt is használni ehhez, nem szüksége nagyon kikeverni. Belekeverem a vaníliás cukrot és a már csak langyos vajat.

Egy másik tálban összekeverem a lisztet, a sütőport és a sót, és ezt a keveréket a tojásos masszához keverem szintén csak kézzel. Végül a tejjel lazítom a tésztát.

A tésztát a formába simítom és rászórom a meggyet. Kicsit bele is lehet nyomkodni.

A tojásfehérjékből egy kávéskanálnyi citromlével kemény habot verek, majd beleszórom a cukrot és ezzel is tovább keverem, amíg felolvad benne. Végül beleforgatom a kókuszreszeléket. Ezt a masszát a sütemény tetejére kanalazom és elegyengetem a formában.

Az előmelegített sütőbe tolom és kb. 50 percig sütöm.

A formában hagyom hűlni 10-15 percig, majd egy rácson teljesen kihűtöm és csak ekkor szeletelem.

Megint spenót. Nem tudom megunni. És úgyis kell a vas!

Babáknak 12 hónapos kortól adható turmixolva vagy apróra vágva.

Hozzávalók (2 főre):

25-30 dkg friss leveles spenót

1,5 dl főzőtejszín

só

bors

szerecsendió

3 gerezd fokhagyma

1 kiskanál étkezési keményítő

reszelt parmezánsajt

20 dkg (teljeskiörlésű) spagetti

Egy nagy fazék vizet tettem fel a spagettinek.

A spenótot alaposan megmostam és a vastag szárakat lecsipkedtem. A leveleket nagyobb darabokra tépkedtem.

Egy serpenyőbe öntöttem a tejszín felét és forralni kezdtem, rádobtam a spenótot, és lefedve néhány percig főztem, ami alatt szépen összeesett. Közben kifőztem a tésztát is.

A spenótot sóztam, borsoztam és rátettem az összezúzott fokhagymát, majd reszeltem rá egy kevés szerecsendiót. A keményítőt összekevertem a maradék tejszínnel, és ezzel nyakon öntöttem a spenótot, még egyet forraltam rajta és kész.

A spagettire szedtem a finom tejszínes spenótot és megszórtam egy kevés parmezánnal.

És ezzel még nincs vége a spenótszezonnak!

Most éppen úgy jött ki, hogy nagyon kevéske időm volt, de nagyon vágytunk valami édességre, így hát a clafoutis kézenfekvő választás volt. Talán nem kis túlzással mondhatjuk, hogy ez a világ leggyorsabban készíthető desszertje. Tulajdonképpen akkor tettem be a sütőbe, amikor leültünk ebédelni és mire befejeztük már készen is volt a desszert. Nem másról van ugyanis szó, mint egy sütőben sütött jó vastag palacsintáról, aminek a tésztájában finom gyümölcsök rejlenek. Egyszerűsége mellett második legjobb tulajdonsága a variálhatóság, szinte bármilyen gyümölcsöt használhatunk hozzá. Természetesen az őseredeti francia desszerthez szükséges körte hirtelen nem állt rendelkezésre így tavasz derekán, ezért abból készült, amit találtam: egy kevés fagyasztott szeder a mélyhűtő alján, egy fél üveg barackbefőtt és néhány szem meggy befőtt. Így, vegyes gyümölcsösen is nagyon finom akár langyosan, akár hidegen, de aki nem tud várni, annak még forrón is.

(Az eredeti recept forrása: Mark Bittman: How to cook everything)

Hozzávalók (egy kis tepsihez):

kb. 1 kiskanál vaj vagy margarin a tepsi kikenéséhez

10 dkg cukor

4 db körte, meghámozva, félbevágva az eredeti recept szerint (Én ezt használtam most: 4 fél barack (befőtt), maréknyi szeder és meggy)

3 tojás

5 dkg liszt

1,5 dl főzőtejszín vagy joghurt

1,5 dl tej

1 teáskanál vanília aroma (Én egy csomag vanilincukrot tettem most bele)

csipet só

porcukor a tetejére (ha kell)

A sütőt 190 °C-ra előmelegítettem.

A legkisebb tepsimet kivajaztam és meghintettem egy egészen kevés cukorral, majd a tepsi aljára szépen lerakosgattam a fél barackokat, köréjük szórtam a szedret és a meggyet.

A tojásokat habosra kevertem, majd a cukorral tovább, amíg már kezdett kifehéredni. Hozzátettem a lisztet és ezzel is jó krémesre kevertem. Felöntöttem a tejszínnel és a tejjel, hozzáadtam a sót és a vaniliáscukrot.

Ezt a keveréket rálocsoltam a gyümölcsökre, és az egészet betoltam a sütőbe, ahol nagyjából 25 percig sütöttem. Forrón nem nagyon lehet szeletelni, csak kanalazni, de ha kicsit hűl, akkor jól vágható. Akinek ez így nem elég édes, szórhat rá porcukrot, de szerintem felesleges.

Régebben nagy piacra járó voltam, ami az utóbbi babás évben idő és energiahiány és egyéb üres kifogásokra hivatkozva leginkább is elmaradt. Ezen ínséges piacnélküli időszakban azért volt néha egy kis szerencsém, amikor is drága hugocskám elvállalta az anyagbeszerzést. De hát ez azért mégsem ugyanaz. Mostanság viszont újra hódolok e szenvedélyemnek, ami nem kis mértékben előbb említett anyagbeszerzőm noszogatásának köszönhető és csak most jövök rá, hogy kár volt kihagyni idáig is. Szerda reggelente most már kezd szinte szokássá válni, hogy reggeli után hátamra kapom a gyermeket és irány a piac. Csak kapkodom a fejem mindig a szebbnél szebb zöldségek láttán és alig tudom megállni, hogy ne vegyek mindenből még kétszer annyit, mint ami beférne nem túl méretes hűtőszekrényembe.

Mindemellett az sem mellékes, hogy a piacot járva az ember újabb és újabb csodákra bukkan. Legutóbb is például egy kedves helyes fiatalember olyan megnyerőn kínálgatta a spárgát, hogy úgy döntöttem belevágok, és kipróbálom ezt a királyi zöldséget. Ettem már spárgát életemben, valami zöldségkeverék része volt, és úgy nem volt túl emlékezetes. Talán ezért hanyagoltam a témát. De most hogy én magam készítettem, - persze először is jól felkészülve spárgairodalomból, - azt hiszem felfedeztem valami újat, amivel érdemes lesz kísérleteznem. Különleges zöldség, semmihez sem hasonlítható, a mostani próbálkozást valószínűleg még számos fogja követni az idei spárgaszezonban.

Hozzávalók (2 főre):

25-30 dkg zöld spárga

1 kis csokor petrezselyem

só

bors

2 evőkanál olívaolaj

1,5 dl főzőtejszín

3 evőkanál juhtúró

5-6 medvehagyma levél vagy helyette snidling

parmezánsajt

20 dkg penne tészta

A spárgát vékonyan meghámoztam, fás végeit levágtam, megmostam és 2-3 cm-es darabokra vágtam. Egy serpenyőben a felforrósított olajon néhány percig kevergetve pirítottam a spárgadarabokat, majd rádobtam az apróra összevágott petrezselymet, pici sóval, borssal fűszereztem és felöntöttem a tejszínnel. Végül rádobtam a juhtúrót és addig kevergettem míg beleolvadt a tejszínbe. Egy utolsót rottyantottam még rajta és belekevertem a tésztát. A tányéron megszórtam egy kevés reszelt parmezánsajttal.

A puliszka úgy magában elég unalmas kaja szerintem, bár én nagyon szeretem úgy is. Azért nem árt néha feldobni valamivel, és hát ilyenkor tavasszal egyértelműen adja magát valamilyen friss zöldségféle, mint például a spenót. Már csak egy harmadik szereplő kellett, ami mind a spenóthoz, mind a puliszkához illik. Ez pedig nem lehet más mint a juhtúró. Na, ebből a hármasból lett ez a finom és különleges puliszkaétel. Illett volna még hozzá egy kis pirított szalonnakocka is, de ilyenkor bikiniszezon előtt én csínján bánok a kalóriákkal. A medvehagyma a tetejére csak egy ötlet volt, meg gondoltam használok egy keveset a friss piaci szerzeményből. Ilyen kis mennyiségben nem volt különösebben hangsúlyos az íze, azt hiszem többet kellett volna rátenni, vagy esetleg csak a sütés végén frissen rászórni. Majd legközelebb kipróbálom. A medvehagymával még az ismerkedési fázisban vagyunk.

1 éves babák nyugodtan kaphatnak belőle. Olyan finom puha, hogy könnyen boldogulnak vele még fogak nélkül is.

Hozzávalók: (egy kis tepsihez)

20 dkg kukoricadara

só

szerecsendió

20-25 dkg leveles spenót

2-3 gerezd fokhagyma

10-15 dkg juhtúró

1 dl tejföl

néhány levél medvehagyma

A kukoricadarát kb. 4 és fél-5 dl forrásban lévő sós vízbe szórtam. Jó sűrűre főztem. Vigyázat, könnyen odakap, kevergetni kell. Egy kiolajozott lapos jénai tálba simítottam és hagytam kihűlni.

A megmosott spenótleveleket kisebb darabokra tépkedtem és egy kevés vízben megpároltam néhány perc alatt. Amikor már összeesett, rátettem a szétnyomott fokhagymát meg egy csipet sót, és reszeltem rá szerecsendiót,.

Elővettem egy kisebb sütőtálat. A puliszkából egy olajozott kanállal galuskákat szaggattam és ezeket szépen sorban a tál aljára tettem. Azután rájuk halmoztam a spenótot, amire rámorzsoltam a juhtúrót. Végül az egészet betakartam puliszkagaluskákkal.

A tejfölbe belekevertem egy kis sót és szerecsendiót és a puliszka tetejére kentem. Néhány medvehagyma levelet vékony csíkokra vágtam és ezt is a tetejére szórtam.

Előmelegített 190 °C-os sütőben sütöttem kb. 20 percig.

Mivel Brigi és a kanalas bébikaják soha nem alkottak sikeres párost, már régóta kézzel ehető darabos ételekkel kínálom leginkább. Persze vannak ételek, amiket nehéz kézzel ehetővé varázsolni, de egy kis kreativitással sokra mehet az ember. Egyik ilyen találmány a kézzel ehető tejbegríz. Ezt egy kis meggyel szoktam feldobni, ami nem nagy túlzással a legkedvencebb gyümölcsféle mostanában kisevő Brigimnél. Tejmentesen is készíthető pld. rizstejjel.

Hozzávalók:

2 dl-nyi tej vagy tejszerű folyadék  (valamilyen növényi tej, vagy feles tej)

3-4 evőkanál (bio) búzadara

3 púpos evőkanálnyi lecsepegtetett magozott meggybefőtt

fél-egy evőkanálnyi nádcukor vagy méz

A meggyet kisebb darabokra aprítom, így abban is biztos lehetek, hogy nincs benne véletlen mag.

A tejből és a darából jó sűrű tejbegrízt főzök, belekeverem a cukrot és a meggyet. Egy lapos tányérra simítom a még forró grízt és hagyom kihűlni.    Amikor már kihűlt, és egészen megszilárdult, kis kockákra vágom fel, és máris lehet csipegetni.

A spenót szezon határozottan elkezdődött. Sokáig azt hittem, hogy spenót az csak a jól ismert főzelék lehet, és slussz. Aztán szépen ráeszméltem, hogy ennek a növénynek csodálatos kulináris titkai vannak, amelyeket érdemes felfedezni. A fiatal, zsenge levelek akár nyersen is nagyon ízletesek például salátaként fogyasztva. De nagy kedvencem a spenótlevél épphogy megpárolva, fokhagymával fűszerezve... Ez a kiindulópontja jó néhány spenótos ételnek, amit mostanában el fogok készíteni. A szezon nyitánya volt ez a spenótos karaj, most éppen fokhagymás burgonyapürével.

Mit kaphat a baba? Egy kis szeletke húst só és bors nélkül készitettem el, ezt apróra vágtam a spenóttal együtt. 12 hónapos kortól adható.

Hozzávalók (2 személyre):

4-5 szelet karaj (csont nélkül)

só, bors, szárított kapor,

3-4 gerezd fokhagyma

25 dkg leveles spenót

2 evőkanál olívaolaj

1 kávéskanál liszt

1 dl főzőtejszín

A hús szeleteket egy nagyon kicsit megveregetem klopfolóval. Sózom, borsozom és egy kis kaprot is szórok rájuk. Hagyom állni 5-10 percig. Az olajat felforrósítom egy serpenyőben és a húsokat először nagy lángon mindkét oldalukon hirtelen megsütöm, majd a lángot mérsékelve, lefedve puhára párolom, folyamatosan kevés vizet (esetleg sört) aláöntögetve.

Közben előkészítem a spenótot. Megmosom és kisebb darabokra tépkedem a leveleket.

A fokhagymát megpucolom és fokhagymanyomón áttöröm.

Amikor a hússzeletek már szépen megpuhultak, kiszedem egy tányérra és fóliával letakarva melegen tartom őket.

A serpenyőbe beledobom a spenótot, ha nagyon kevés a hús után visszamaradt szaft, akkor egy kis vizet öntök alá. Egy kicsit párolom fedő alatt, míg összeesik. Ekkor ráteszem a fokhagymát, kicsit átkeverem vele, de a lángot nagyon alacsonyra veszem, nehogy megégjen és megkeseredjen. Rászórok egy kávéskanálnyi lisztet, ezzel is megkavarom, és felöntöm a tejszínnel. Sózom, borsozom, egyet rottyantok még rajta. A spenótot a hússzeletek tetejére halmozom.

Köretnek burgonyapüré illik hozzá, és a tetejére nagyon finom valamilyen parmezános sajtféle. 

Mint minden evéssel kapcsolatos ünnep után, így Húsvét után is eljön a maradékok feldolgozásának ideje. Nálunk most a kalács esett áldozatul a eltelt néhány napnak és kezdett szépen szikkadozni, és így már igazán senkinek sem kellett. Csak rakosgattam ide-oda, aztán döntöttem, feláldozom. Van egy kenyérpuding vagy talán inkább kenyérfelfújt receptem, amit még régebben találtam az allrecipes.com oldalon. Ezt már réges régóta szerettem volna kipróbálni, tulajdonképpen azóta, hogy egyszer egy étteremben ettem ilyet. Most hát itt volt a remek alkalom. És a szikkadt kalácsból és a mélyhűtő aljáról előkotort fél csomag fagyasztott szederből olyan finom csemege kerekedett, hogy máskor érdemes lesz csak ezért több kalácsot sütni. A recept eredeti hozzászólói szerint sima fehér kenyérrel is finom. Én elhiszem nekik, de kaláccsal egyenesen mennyei volt. A tojással érdemes csínján bánni, nekem elég nagyok voltak most itthon, valószínűleg elég lett volna három is. Így volt egy kevés túlságosan tojásos réteg az alján, és bár ez nem volt annyira zavaró, mégis legközelebb eggyel kevesebb tojást tennék bele.

1 éves baba már nyugodtan kaphat belőle. Mivel jó puha könnyen meg tudják enni fogak nélkül is. De 18 hónapos kor alatt ne kapjon a baba aprómagvas gyümölcsöt.

Hozzávalók:

6 szelet kalács vagy kenyér (ez nagyjából 20-22 dkg)

2 evőkanál olvasztott vaj vagy margarin

fél maréknyi mazsola (vagy más egyéb gyümölcs, én most fagyasztott szedret tettem bele), elhagyható

4 kisebb vagy 3 nagyobb tojás

12-14 dkg cukor

1 kiskanál fahéj

1 csomag vaníliás cukor

A sütőt 175 °C-ra előmelegítettem.

A kalácsot kézzel falatnyi darabokra szaggattam és egy másfél literes jénai tálba tettem. Meglocsoltam az olvasztott vajjal. Itt kellett volna rászórni a szedret (vagy mazsolát), de én csak a tetejére szórtam, és így egy kicsit kiszáradtak a sütés végére. Jobb lett volna, ha kicsit megbújnak a kalácsok között.

Kicsit meglangyosítottam a tejet.

Egy másik edényben felvertem a tojást a cukorral, a fahéjjal és a vaníliás cukorral, majd hozzáöntöttem a langyos tejet. Ezt a keveréket szépen rálocsoltam a kalács darabokra. Néhány percig hagytam állni, sőt közben egy kanállal folyamatosan nyomkodtam bele a kalácsokat, hogy kicsit beszívják a folyadékot.

Végül az előmelegített sütőben 40 percig sütöttem. Onnan lehet tudni, hogy megsült, hogy ha megnyomjuk a tetejét egy kicsit, akkor ruganyosan visszaugrik.

Hidegen és melegen is nagyon finom. Egyesek tejszínhabot is tesznek rá, de szerintem felesleges.

Volt fél kg túróm a hűtőben, ami már nagyon kezdett lejárni, úgyhogy nem volt más választásom, sütnöm kellett belőle valamit. Természetesen túrós pogit, mert azt nagyon szeretjük. Egyéves Brigi lányom most evett ilyesmit először, és kiderült, hogy neki is nagyon ízlik. Ezt a receptet eredetileg talán a mindmegette.hu-n találtam, de én kicsit kevesebb margarinnal szoktam készíteni. Így is finom és napokig puha marad. Ebből a mennyiségből nekem 3 tepsivel szokott lenni, ha nem rakom túl szorosan a pogikat.

1 éves baba már kaphat belőle. Én lányom nagyon szereti, sokáig majszolgatja, rágcsálja azzal a néhány metszőfogával.

Hozzávalók:

½ kg túró

35 dkg margarin

1 tojás

½ kg liszt

3 kávéskanál só

1 csomag sütőpor

Tetejére:

1 tojássárgája

15 dkg reszelt sajt

A liszthez keverem a sütőport és a sót, összemorzsolom a szobahőmérsékletű margarinnal. Hozzáadom a túrót és a tojást és egy aránylag ragadós tésztává gyúrom. Ha nagyon nagyon ragadós, akkor egy kis lisztet még lehet hozzá tenni. Gömböcöt formázok a tésztából és letakarva beteszem a hűtőbe egy fél órára. Ettől a pihentetéstől sokkal jobban kezelhetővé válik ez a tészta.

A sütőt előmelegítem 180 °C-ra.

Lisztezett gyúródeszkán ujjnyi vastagra nyújtom a tésztát és apró pogácsákat szaggatok belőle. A pogácsák tetejét megkenem egy tojássárgájával, és sajtot is reszelek rájuk. Tepsire rakosgatom kis távolságra egymástól, majd előmelegített 180 °C-os sütőben 12-15 percig sütöm.

Hal és paradicsom társítása valahogy mindig izgatta a fantáziámat, mégsem sikerült eddig úgy összehoznom kettőjüket, hogy az eredménnyel tökéletesen elégedett legyek. Valahogy mindig rossz úton indultam el. Aztán nemrég Dulmina blogján olvastam egy paradicsomos rizs receptet, amit ráadásul barnarizzsel készített. Na ez megmozgatta a fantáziámat és rögtön ki is próbáltam, amit kiagyaltam. Ebben a felállásban nagyon jó párost alkotott a hal és a paradicsom, ráadásul a barnarizs miatt még reformos is lett ez az étel. Nagyon jó volt a tetejére a húgomtól kapott Grana Padano, amit egyenesen Svájcból cipelt nekem haza. Helyette nyilván a parmezán sajt is jó, de még enélkül is finom lehet ez az étel.

Hozzávalók 2-3 főre:

1 kis fej hagyma

2 evőkanál olívaolaj

2 dl barnarizs

1 kiskanál só

1 kiskanál piros paprika

1 teáskanál +1 kiskanál szárított bazsalikom

1 doboz hámozott paradicsom konzerv

só, bors

4 szelet tengeri halfilé, ha fagyasztott, akkor előbb felengedve

citromlé

kukoricaliszt

olaj a sütéshez

 A halszeleteket leszárogattam, félbevágtam, picit megsóztam, borsoztam és meglocsoltam egy kis citromlével, majd a szeleteket a hűtőbe tettem, amíg készült a paradicsomos rizs.

A paradicsom konzervet leszűrtem, a levét kiegészítettem vízzel, hogy összesen 6 dl-nyi folyadékot kapjak. A paradicsomokat kicsit szétnyomkodtam villával.

A felaprított hagymát megfuttattam az olívaolajon, majd pár perc után hozzáöntöttem a megmosott és jól lecsepegtetett rizst. Rövid ideig folyamatosan kevergetve átmelegítettem, pirítottam, rátettem a pirospaprikát, majd felöntöttem a paradicsomos vízzel. Megsóztam, hozzákevertem a bazsalikomot, és nagyon kis lángon lefedve forrástól számított 35 percig főztem. Ekkor hozzáadtam a szétnyomkodott paradicsomok két harmadát és még 5 percig főztem, majd hagytam a fedő alatt további 10 percig puhulni.

A halat csak percekkel a tálalás előtt készítettem el. Mivel eresztett egy kis levet még, újból leszárogattam a szeleteket. Olajat forrósítottam, úgy egy ujjnyit a serpenyőben. A halszeleteket megforgattam kukoricalisztbe és a forró olajban oldalanként 1-2 percig sütöttem.

A maradék paradicsomvelőt egy kis lábasban tűzre tettem, pici sót, bazsalikomot, borsot és reszelt Grana Padano-t tettem hozzá. Egyet rottyantottam rajta és elzártam.

A rizst egy tálra halmoztam, a kupac tetejét kiraktam a halszeletekkel, a tetejére rákanalaztam a fűszeres paradicsomvelőt, végül megszórtam egy kis bazsalikommal és Grana Padano sajtforgácsokkal.

Tortilla, avagy tojáslepény, avagy fritatta, esetleg spanyol omlett, hívhatjuk akárhogy, ez tulajdonképpen tojásrántotta kicsit flancosabban. Ebben a formájában ez a nagyszerű étel hipp-hopp kiléphet megszokott reggeli szerepéből és akár egy könnyű ebéd vagy vacsora is válhat belőle. Én a fentiek közül a tortilla elnevezést preferálom, mégpedig azért, mert a megfordítás technikáját az eredeti tortillánál, vagyis a spanyol omlettnél végzik az általam is követett módon. Ez pedig a következőképpen néz ki: amikor a lepény alsó oldala már szépen megsült, a teteje is kezd összeállni, akkor az egészet egy a serpenyővel megegyező méretű, vagy annál kicsit nagyon lapos tányérra csúsztatom. Ezután a serpenyőt ráborítom és a lepényt visszafordítom bele. Egyáltalán nem olyan nagy mutatvány, mindig sikerül. Ha a teteje még kicsit folyós, és a csúsztatásnál a már megsült oldal alá folyik egy kevés nyers tojás, az sem baj, ilyenkor egyszerűen a fordítást még egyszer megismétlem a végén. Van egy újabb módszerem is, ez egy kicsit gyorsabb és egyszerűbb, de két egyforma serpenyőt kíván. Egyszerűen a serpenyőből egy másik felforrósított serpenyőbe fordítom át a lepényt, és abban sütöm meg a másik oldalát. Ez akkor is hasznos, ha egynél több lepényt kell sütni. Ahogy átfordítottam, mehet a következő adag az eredeti serpenyőbe.

Hozzávalók 2 főre:

5 tojás

10 dkg mirelit vegyes zöldség

5 dkg házikolbász vagy sonka

1 kávéskanálnyi vaj, vagy egy kevés olaj

só

bors

majoránna izlés szerint

A zöldségeket egy pici vajon, kevés vízzel, fedő alatt megpárolom. Nem szoktam teljesen puhára főzni őket, csak olyan roppanósra. Szerintem így finomabb. Közben a tojást felverem, sózom és beleszórom a fűszereket. A megpuhult zöldségeket félreteszem, a serpenyőt kitörlöm egy papírral és beledobom a karikákra vágott kolbászt. Takarékon sütögetem a kolbászokat, míg jól kiengedik a zsírjukat. A kolbász kisült zsirját én le szoktam itatni egy papirral, de aki nem fél a kalóriáktól, az ne tegye. A zöldségeket visszateszem, majd ráöntöm a tojást. Nem keverem meg véletlenül sem. Csak leteszem takarékra a lángot és várok. Egészen addig, amíg az omlett teteje is kezd már összeállni. Figyelni kell, mert az alja könnyen megéghet. Ezt úgy lehet elkerülni, ha tényleg csak kis lángon és türelmesen sütögetjük. A fent leírt módszerek valamelyikével megfordítom az omlettet, a másik oldalát is szépen megsütöm, majd tányérra borítom. Cikkekre vágva zöld salátával, friss kenyérrel tálalom. Hidegen is nagyon finom.

Elérkezett Brigi első szülinapja és természetesen nem maradhatott el a torta sütés. Mivel vannak allergiára utaló jelek, még nem vezettük be a tejtermékeket ill. a tojást sem. Ebből kifolyólag szerettem volna olyan torát sütni, ami mentes a fentiektől, viszont ehető, sőt egyenesen finom. Találtam egy tojásmentes piskóta receptet a babafalván egy fórumban Vandacica17 által. Ezt a receptet használtam, de csak fele mennyiséget, mivel én csak egy húsz centis formában sütöttem. Ez egy nagyon jó piskóta recept, gyönyörűen feljött és belül isteni finom puha, és lyukacsos lett. Nagyon jól szelhető és tölthető. Más formában is ki fogom próbálni. 

A töltelék gesztenyekrém és meggyzselé lett. Mindkettőt már számtalanszor készítettem és mindig bevált, nagyon finomak, főleg együtt. Most két hozzávalóban tértem el az eredeti receptemtől. A gesztenyekrémhez rizstejet használtam, amiről kiderült, hogy Brigi önmagában is nagyon komálja, ill. mindkét fajta krémbe lágy barna cukrot tettem, amitől olyan kicsit mézeskalácsos felhangja lett a tortának. Végül tényleg nagyon finomra sikeredett, könnyed, jól harmonizáló ízekkel, finom puha piskótával.

Azt hiszem, a díszítés is megérdemel néhány szót. Éjszaka álmomban találtam ki, hogy vékony almaszeletekből fogok kiszúrni figurákat és azzal díszítem a tortát. Bíztam benne, ha bemártom citromlébe a kész kis virágokat, akkor azok nem fognak megbarnulni. És bejött. Egyáltalán nem barnultak meg még néhány óra múlva is szép fehéren ragyogtak a kis virágaim. Briginek persze a szélén lévő meggyszemek jöttek be leginkább. Szépen egyesével leeszegette őket. A torta többi része nem érdekelte. Sebaj, azért volt, aki megegye.

Hozzávalók (egy 20 cm-es tortaformához)

Tojásmentes piskótához:

2,5 dl 100%-os almalé

12 dkg cukor½ citrom héja és leve

1 cs. Vanilincukor

25 dkg liszt

1 csomag sütőpor

csipet só

1 mokkáskanál szódabikarbóna

6 evőkanál étolaj

Meggyzselé hozzávalói:

1 üveg magozott meggybefőtt

4 dkg étkezési keményítő

2 evőkanál (barna)cukor

½ mokkáskanál őrölt fahéj (ízlés szerint)

Gesztenyekrém hozzávalói:

18-20 dkg bio gesztenyepüré nádcukorral (a többit elkóstolgattam, de díszítéshez is jól jöhet)

1 csomag vaníliás pudingpor

3 dl rizs-, zab- vagy szójatej

2 evőkanál (barna)cukor

Előkészítettem a tortaformát, kikentem egy kevés tejmentes margarinnal és beliszteztem. A sütőt 200 C-ra előmelegítettem.

Az almalét a cukorral, citrommal és vanilincukorral habosra kevertem. Tényleg habos lett, és egészen krémes volt a színe. A többi száraz hozzávalót elvegyítettem, majd az almalés keverékhez adtam. Végül belekevertem még 6 evőkanál étolajat. Állagra itt teljesen úgy nézett ki mint egy kevert tészta.

A tésztát az előkészített tortaformába simítottam, betettem a forró sütőbe, amit 5-8 perc után 180 C-ra állítottam. Összesen kb. 25 percig sütöttem. Érdemes tűpróbával megnézni, hogy megsült-e, mert csalóka, kívülről jobban pirul, mint a hagyományos piskóta. Pár percig a formában hagytam hűlni, majd egy rácsra borítva teljesen hagytam kihűlni mielőtt három lapba vágtam volna.

Amíg sült a piskóta, elkészítettem a krémeket. A meggybefőttet lecsepegtettem. A meggyszemeket szépen egyenként félbevágtam, egyrészt, hogy biztos ne legyen benne mag, másrészt így finomabb szokott lenni ez a krém. A legszebb szemeket, kb. az összes egy harmadát, negyedét félretettem díszítéshez. A befőtt levéből néhány kanálnyival elkevertem a keményítőt, a cukrot és a fahéjat, a többi lét (kb. 3 dl) felforraltam. Amikor felforrt, lehúztam a tűzről és belekevertem a keményítős keveréket. Visszatettem a lángra és állandóan kevergetve besűrítettem. Amikor egy szép fényes zselévé állt össze a forró keverék, hozzáöntöttem a félbevágott meggyszemeket, még egyet forraltam rajta, aztán hűlni hagytam egy folpack fóliát terítve közvetlenül a zselé tetejére.

A gesztenyekrémhez a 3 dl rizstejből néhány kanálnyival elvettem és elkevertem a pudingporral és a cukorral. A többi rizstejet felforraltam, majd a tűzről lehúzva belekevertem a pudingporos keveréket és újra a lángra téve addig főztem állandóan kevergetve, amíg egészen besűrűsödött. Végül a még forró pudingba robotgéppel belekevertem a gesztenyepürét. Ezt is lefedtem folpackkal és kihűtöttem.

Amikor minden kihűlt, na nem jéghidegre, csak olyan langyos szobahőmérsékletre, akkor összeállítottam a tortát. A gesztenyekrém egy kicsit kemény lett, ezért átkevertem a robottal, hogy simább legyen és jobban lehessen kenni.A legalsó tortalapot egy tányérra tettem, megkentem két-három kanálnyival a meggykrémből, majd erre rákentem a gesztenyekrém háromnegyedét, a többit félretettem a díszítéshez. A krémre tettem a második tortalapot, erre jött az egész meggyzselé, amit betakartam a legfelső tortalappal. Az egész tortát bevontam a maradék gesztenyekrémmel és feldíszítettem a félretett meggyel és almaszeletekből kivágott virágokkal, amiket először citromlébe áztattam. Az virágok közepe egy pici maradék gesztenyepüréből volt. A kész tortát 2 órára hűtőbe tettem.

Tejmentes torta újabb változata

Hétvégén a nagymamánál is ünnepeltünk, és ide is készitettem egy tortát, ami nagyon hasonló az előzőhöz. Most nem gesztenyekrémet, hanem vaniliakrémet készitettem, de barnacukorral, amitől izre és szinre is olyan volt, mintha karamellkrém lenne. A piskóta ez alkalommal normál tojásos piskóta volt, mivel az előző torta piskótája sem keltett különösebb érdeklődést Brigiben, gondoltam ez most is igy lesz.

Hozzávalók a tejmentes vaníliakrémhez:
3 dl rizstej
1 csomag vaníliás pudingpor
2 evőkanál barna cukor (sötét, lágy fajta)
15 dkg tejmentes margarin
+ 1 evőkanál barnacukor

A pudingport összekevertem néhány evőkanál rizstejjel és a cukorral. A maradék rizstejet

felforraltam, majd a tűzről lehúzva hozzákevertem a pudingporos cukros tejet. Sűrűsödésig főztem állandóan kevergetve. Folpackkal beborítva kihűtöttem.

A szoba-hőmérsékletű margarint kikevertem egy evőkanál barnacukorral, majd a kihűlt pudinggal.
A tortát ugyanúgy állitottam össze, mint az előzőt, de a gesztenyekrém helyett ezt a fenti krémet használtam. A díszítés is hasonló volt, de most az almaszeletekből kis szíveket vágtam ki, amiket először citromlébe, majd meggybefőtt levébe áztattam, amitől szép rózsaszínek lettek. Ezt a tortát a margarinos krém miatt mindenképp érdemes behűteni néhány órára.

Brigi 6 és fél hónapos volt, amikor elkezdtük a hozzátáplálást. Nem nagyon jött be neki a dolog, de azért csak próbálkoztunk mindennap valamivel. Sajnos olyan pici adagokat evett csak meg, hogy nem érte meg kinyitni emiatt egy üveg bébiételt, mert 3-4 nap alatt sem fogyott volna el. Ilyen pici adagokat viszont nem lehet mindennap frissen főzni. Valahol olvastam egy jó ötletet egyszer,hogy ha a bébipapiból sikerül nagyobb adagot késziteni, akkor kis adagokban le lehet fagyasztani és igy mindig van készen, nem kell mindig főzőcskézni. Na ez az ötlet nekem nagyon hasznos volt. Szóval mindig, amikor sikerült hozzájutnom valami finom zöldséghez, gyümölcshöz, pároltam, főztem, pasziroztam, és fagyasztottam. A sárga-kék áruházból van nekem olyan jégkockatartóm, amivel kis szivalakú jégkockákat lehet késziteni. Ebbe adagoltam a bébipapit, majd amikor kifagyott, a kis szivecskéket külön-külön fajtánként vastag nejlonzacsiba tettem. Felcimkéztem és máris kész volt a bármikor előkapható bébikaja. Reggelente mindig kitaláltam, hogy mi legyen a babamenü: pld. sárgarépa csirkehússal és kölessel. Ilyenkor csak kivettem két kocka sárgarépát, egy kocka csirkehúst, amiket hagytam szépen felengedni. Aztán főztem egy kis kölespehlyet, mindezt összekutyultam és máris kész volt a házi készitésű bébiétel, mindenféle adalékanyag, hozzáadott cukor és só nélkül. Leirom, mit hogyan készitettem el, de bármilyen pürésithető zöldség vagy gyümölcs, és még sok húsféle, sőt főtt csirkemáj is tartósitható ilyen módon.

Sárgarépa: párolva, kevés vizben vagy párológépben. A gömbölyű végű fajta édesebb, azt általában szivesebben megeszik a babák.

Zöldségpüré és csirkehúspép: egy csontos bőrös csirkemellett feltettem főni annyi vizben, ami éppen ellepte. Amikor felforrt takarékra állitottam és leszedtem a habját. Megtisztittoam 4 szál sárgarépát, 2 szál petrezselyemgyökeret, 2 burgonyát, egy darabka póréhagymát és a hús mellé tettem a fazékba. Amikor minden puhára főtt, kihalásztam a zöldségeket, turmixgépbe tettem és egy kevés lével pürésitettem. Amikor kihült, jégkockatartóban kifagyasztottam. A csirkemellett kicsontoztam a bőrét leszedtem. Kisebb darabokra tépkedve tettem a turmixgépbe. Ehhez egy kicsit több főzőlé kellett, hogy jól lehessen pürésiteni. A kész kihült húspépet szintén kiadagoltam. A maradék levest is lefagyasztottam, ezekkel a kis leveskockákkal jól lehetett higitani bármilyen főzeléket.

Céklapüré: két út lehetséges, vagy egyszerűen annyi vizben, ami ellepi a megmosott, de hámozatlan cékla fejeket feltettem főni, és kb. másfél óráig főztem. A másik módszer, hogy szintén héjastól a sütőben megsütni, de ezt én nem próbáltam. Amikor megpuhult a cékla, meghámoztam és összeturmixoltam, majd ugyanúgy jégkockatartóban fagyasztottam.

Sütőtökpüré: A tököt nagyobb héjastól nagyobb darabokra vágtam és hideg sütőben kezdtem sütni. Kb. 40-45 perc alatt megsül. Amikor már annyira lehült, hogy meg lehet fogni, lehúztam a héját és a húsát turmixoltam. Szintén jégkockatartóba kerültek. Frissen reszelt almával nagyon finom.

Alma- vagy körtekompót: A gyümölcsöt meghámoztam, szeletekre vágtam és egészen pici vizben feltettem főni. Szórtam rá egy pici fahéjat és pár szem szegfűszeget. Amikor megpuhult, kiszedtem a szegfűszeget és turmixoltam, majd fagyasztottam. Ebbe a pürébe felengedés után gyakran kevertem összetört zabkekszet. Nagyon finom.

Őszibarack: finom érett, de egészséges barackokat tettem el igy. Meghámoztam, majd pürésitettem és már mehetett is a jégkockatartóba. Ezt lehet használni akár lekvár helyett is, vagy szintén kekszmorzsával összekeverve. Vagy frissen reszelt almával is nagyon finom kombináció.

A blog indulása óta tervezem, hogy fogok bébiétel recepteket is feltenni. Egyetlen probléma volt ezzel eddig, mégpedig az, hogy pici lányom nem nagyon érdeklődött az evés iránt. Mármint megevett ő bármit egy feltétellel, ha az cicin keresztül érkezett. Mostanában azonban kezd aktívabb lenni az asztalnál, szóval azt hiszem, most jött el az én időm. És mivel közben rohamosan közeledünk az első szülinaphoz, egyre csökken a tiltólistás élelmiszerek száma.

A tejtermékek bevezetésének elkezdését is egy éves kor körül javasolják a dietetikusok. Mi most először próbálkoztunk a joghurttal. Csak úgy natúran nem igazán ízlett, így hát gondoltam feldobom egy kicsit. Ez lett belőle.

Hozzávalók (kb. 2-3 babaadaghoz, vagy 1 baba- és 1 felnőttadaghoz):

2 dl natúr (bio)joghurt

1 kisebb banán

1 db Zabfalatok keksz, vagy 1-2 db háztartási vagy babakeksz

A banánt kisebb darabokra tördelem és a turmixgépbe teszem.

A kekszet elmorzsolom, ill. ha nem morzsolható, mint pld. a háztartási keksz, akkor azt lereszelem. Ezt is a turmixgépbe szórom, majd ráöntöm a joghurtot és egy perc alatt összeturmixolom az egészet.

Harmadát-felét kis tálkába öntöm, a maradékot pld. a joghurtos pohárba visszaöntve és lefedve a hűtőben tárolom akár másnapig.

Ötlet: ha a baba szereti a darabosabb ételt, akkor a banán harmadát  lehet kisebb darabokra vágva keverni a készre turmixolt joghurthoz.

Magvas gondolataimba süllyedve eszembe jutott egy sütirecept, ami amerikai barátnőmtől származik és amit már nagyon régen nem sütöttem. Az eredeti recept pekándiós, amit én itthon általában a mi jó öreg diónkkal szoktam helyettesíteni. Részben mert a pekándió felénk nehezen beszerezhető, ha meg van, akkor meglehetősen drága. Másrészt meg tökéletesen helyettesíthető a dióval. Ízre én kevés különbséget fedeztem fel köztük, a pekan talán olajosabb egy kicsit, és egy árnyalatnyi égetett cukor felhangja van. Most azonban véletlenül kaptam pekandiót, és így az eredeti recept szerint sütöttem meg ezt a finom sütit. A recept egy 9X9 inch-es tepsire szól, ami nagyjából 23-23 cm. Nekem ilyen méretű tepsim nincsen, úgyhogy egy nagyobból alufóliával leválasztottam egy kisebb részt. Ha nagyobb tepsiben sül, akkor is jó, úgy vékonyabb sütiket kapunk.

Hozzávalók:

25 dkg liszt

10 dkg finom szemcséjű kristálycukor

17 dkg puha vaj vagy margarin

jó nagy csipet só

1 vanillincukor vagy ½ kiskanál vaníliaaroma

10 dkg pekandió vagy dió finomra aprítva vagy darálva

1 üveg málnalekvár (35-40 dkg)

további 3-5 dkg pekandió durvára aprítva

A sütőt 180 °C-ra előmelegítem, előkészítek egy kisebb tepsit (l. fent).

A vajat krémesre keverem egy tálban. Egy másik tálban összekeverem a száraz hozzávalókat a durvára vagdalt dió kivételével.

Ezt a keveréket a vajhoz öntöm és robotgéppel addig keverem, amíg apró morzsák nem keletkeznek.

A morzsás keverékből 3-4 evőkanálnyit félreteszek, a többit beleöntöm a tepsibe és a tenyeremmel szépen egyenletes réteggé lapítom, nyomkodom. Erre a tésztalapra rákenem a lekvárt. Ha nehezen kenhető a lekvár, érdemes egy kicsit megmelegíteni, úgy könnyebben boldogulunk vele. Jó vastagon meg kell kenni, nem szabad sajnálni a lekvárt tőle.

A félretett morzsás keverékhez adom a durvára vágott diót és ezzel megszórom a süti tetejét.

Beteszem a sütőbe és nagyjából 40 percig sütöm.

Szeletelni akkor lehet, ha már valamennyire kihült, és 1-2 napig biztos puha marad. Nálunk ennél több napot még nem ért meg.

A fánksütésből kimaradt tojásfehérjék ott kacsingattak rám a hűtőből már két napja. Lefagyasztani nem akartam, úgyhogy addig agyaltam, hogy eszembe jutott, van a receptes füzetemben még jó régről egy kipróbálatlan gyümölcskenyér recept, amihez csak tojásfehérje kell. Szerencsére éppen volt itthon mazsola meg aszalt sárgabarack, pár szem aszalt szilva, meg még egy fél zacsi csokival bevont mazsolát is találtam. Sőt találtam egy-egy doboz kandírozott narancs meg citromhéjat, amit biscottihoz szántam, csak még nem sütöttem meg. Ezekből mindből kevertem bele és az eredmény olyan igazi „nemtudomabbahagyni” süti lett, olyan kicsit mediterrános, olaszos ízvilágú. 

Hozzávalók:

1 tojás

5 tojásfehérje

csipet só vagy pici citromlé

15 dkg cukor

18 dkg vaj vagy margarin olvasztva

22 dkg rétesliszt

1 csomag sütőpor

5 dkg étcsokoládé

6 dkg dió és/vagy egyéb olajos magféle (mogyoró, mandula)

15 dkg aszalt v. kandírozott gyümölcs és mazsola vegyesen

Először is előkészitem az őzgerinc formát, vajazom, lisztezem.

Összevagdalom a csokit és a gyümölcsöket, meg a dióféléket is.

A lisztet összekeverem a sütőporral.

A tojásfehérjékből kemény habot verek egy pici sóval vagy citromlével.

Az egész tojást a cukorral fehéredésig keverem, majd hozzáöntöm a megolvasztott, de nem meleg vajat. Ezzel is tovább keverem. Beleszórom a sütőporos lisztet, elkeverem benne, beleforgatom a tojásfehérje harmadát, majd jöhetnek a magok, a gyümölcsök és a csoki. Jól elkeverem és beleforgatom a maradék tojáshabot is óvatosan, hogy ne törjön nagyon össze.

Az előkészített őzgerincformába simítom és 180 °C-on 50 percig sütöm. A formában hagyom hülni 10 percig, majd körben meglazítom és rácsra boritva kihűtöm.